Na igen ott ült velem szemben a nagyi. Mert csak ülni tudott.
 
Integettem neki, mert nem tudtam megszólalni annyira meglepődtem.
 

Az első szó amit kiböktem ez volt:
Lisa: Tolókocsi!?
 
Nagyi: Igen, sajnos még nem tudok lábra állni, de az orvos azt mondta, hogy nem biztos, hogy örökre így marad. Lehet, hogy pár hónap múlva újra járhatok.
Lisa: De ez borzasztó. Így fel se tudsz menni az emeletre.
 
Nagyi: Nem, de majd alszom idelenn.
Lisa: És mi lesz a kicsikkel? Így hogy vigyázol rájuk?
Nagyi: Hát úgy, hogy nem én, hanem te fogsz rájuk vigyázni. Nekem csak rád kell figyelnem, meg magamra. Elég nagylány vagy már, hogy vigyázz a testvéreidre. Most hozz nekem egy könyvet, és amíg én olvasgatok te ránézhetnél a hugaidra és az öcsédre.
Lisa: Rendben, felmegyek és rájuknézek.
 

Lisa: Ó édes kisöcsém. Bárcsak tudnánk beszélgetni. Lehet, hogy sohasem beszélhetünk majd egymással. Mivan, ha el kell költöznöm apával meg a szukájával egy messzi városba és soha nem láthatlak titeket.
 
Lisa: Tényleg Kathyvel szerencsére már tudok beszélgetni. Igaz, ő még nem sok értelmeset mond, de legalább van egy beszédképes testvérem. Át is megyek hozzá.

Lisa: Szia Kathy! Hú de kócos vagy! Mit szólnál hozzá, ha megcsinálnám a hajadat?
Kathy: Jó, jó! Cinálj nekem coppokat!
Lisa: Rendben kapsz copfokat, és szép kék hajgumikat Rendben?
Kathy: IGEN!
 
Lisa: Így ni. Nagyon szép kislány lettél. És milyen nagy vagy. Nemsokára mehetsz óvodába.
 
Kathy: Az óvoda az jó dolog?
Lisa: Igen, ott egy csomó másik kisgyerekkel játszhatsz együtt.
Kathy: De én vejed akajok jáccani.
Lisa: Most nem lehet, meg kell néznem a hugainkat, hogy alszanak-e.
 

Lisa: Milyen arnyos vagy. Kár, hogy lehet, hogy nem láthatlak felnőni.
 
Lisa: Bárcsak örökre együtt maradhatnánk testvérkéim. Most jut eszembe tanulnom is kéne.


Na igen. Tanultam, tanultam, tanultam. Közben beesteledett...
 
...és anya még mindig nem jött haza.
Nagyi: Lisa! Gyere le! Vacsorázni kéne!

Nagyi: Én sajnos nem érem fel a hűtőt. Ma neked kell vacsorát készítened.
Lisa: Rendben. Mit vegyek elő? Sonkát? Vajat? Sajtot? Más nincs is itthon.
 

Lisa: Nagyi. Mi lesz, akkor, ha apával kell laknom és elszakítanak a tesvéreimtől?
Nagyi: Ne félj Lisa. Ilyet úgyse csinálnak. Mind együtt fogtok élni.
 

Közben nyitódott az ajtó. Haza jött anya. Gyorsan odarohantam. Anya szemén elmosódott a smink. Sírt. Ekkor már tudtam, hogy bajvan.
 
Lisa: Mi van? Mi a baj? Miért sírsz?
Anya: Te és Kathy!!!!
Csak ennyit mondott. Elcsuklott a hangaja, de én tudtam ez mit jelent. Csak a kicsik maradhatnak, nekünk mennünk kell apához. Átöleltük egymást és csak álltunk az ajtóban. Nem szóltunk, nem mozdultunk, csak öleltünk....

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés