Beleestem egy gödörbe, s már majdnem kimásztam, mikor akik eddig segítettek nekem rútul a lábamra tiportak. (..persze átvitt értelemben)

Lehet, egy kicsit bonyolultan fogalmazok, és magamon kívül senki sem ért meg engem, de muszáj írnom. Segít, megnyugtat. Most csak annyi, hogy az egész előző hétvégém elment a színjátszóval. Szombat reggeltől vasárnap estig minden percem. Aztán hétfőn vadul nekiálltam tanulni keddre, meg előre szerdáára német és töri dolgozatra. Kedd este 7-ig színjátszó. Szerda délután irodalmat tanultam, mert tegnap írtunk. Csütörtök délután szintén irodalomra, és fizikára taanultam, mert ma írtunk egy verselemzős, 2 órás dolgozatot irodalomból. Fizikából végül nem írtunk, mert sokan hiányoztak. Sítáborba vannak. Most itt ülök a gépnél, és semmi máshoz nincs kedvem, csak SIMSEZNI, amit már 1 HÓNAPJA -de lehet, hogy 2 - nem csináltam. Szóval most megyek és játszok. 16 évesen, egy ilyen hét után.

És csak hogy a címre visszatérjek, az bánt, hogy van 2 társszerkeztőm, és csak egyikük, és csak szerdán rak frisset. Pedig önszántukból vállalták, és én előre mondtam, hogy ez mivel jár...